Sziasztok!

Mivel ez az első bejegyzésem ezen az oldalon, talán illene valamiféle bemutatkozót/bemutatást írnom. :) Noémi vagyok, vagy szerkesztői nevemen Naomi, és körülbelül nyolc éve kezdtem írni. Hogy őszinte legyek, ez nem nagyon látszik, de igyekszem minél több energiát belefektetni abba, hogy élvezhető legyen, amit írok. Tizennyolc éves vagyok, végzős, jövőmet az építészet terén képzelem el - jelenleg építészeti középiskolába járok, szóval már négy éve ezzel foglalkozom.

Az első írásaim fanfictionök voltak, sőt, még mindig foglalkozom velük - a vélemények a fanfictionről megoszlóak, néhány író kifejezetten nem szereti őket, vannak, akik "lopásnak" titulálják, de tudok én mutatni olyanokat más tollából, hogy egy-egy kiadó sírva könyörögne értük. Csak ugye ez itt, Magyarországon, nem megy ilyen egyszerűen...

Az oldalt egyedül egy történetnek szentelem - az első teljesen magam által kreált műnek, ami már évek óta csak arra vár, hogy kiteljesítsem, komolyabban elgondolkozzam rajta, aztán leírjam. Hónapokig agyaltam szereplőkön, helyszíneken, a cselekményszálon, és bár még nincs minden kész, tudom, mely irányba szeretnék haladni, így eldöntöttem, hogy ideje megosztanom másokkal is.

A sztorit alapvetően kalandos fantasy és humoros-romantikus hangvétel jellemzi. A főszereplők szinte mindegyike a húszas éveiben jár, fiatalok, akik már kirepültek ugyan a fészekből, ám a világot még nem fedezték fel - sőt, ami azt illeti, mikor erre sor kerül, nem is az ő világuk lesz az, melynek ágas-bogas titkai a szemük elé tárulnak.

Azt hiszem, egyelőre elég, ha csak a bemutató leírást tárom fel.

Anglia, Salisbury, nem messze a Stonehenge-től. A helyiek már megszokták, hogy a közelben lévő ősi, misztikus kőkörök tízezreket vonzanak a környékre minden évben, és olyan hajmeresztő ötletekkel találkoznak nap mint nap, hogy nehezen lehet nekik újat mondani. Mesék, legendák, szóbeszédek keringenek az építményről - ezek egyike Aneliath meséje.

A rege szerint a kőkörök egyszerre épültek oltár és átjáró gyanánt, átjáróként egy másik világba, Aneliath-ba. A másik világbeli emberek gyakran látogattak el hozzájuk, ajándékokat és tudást hozva, és olyan világról beszéltek, ahol a sárkányok és a mágia mindennapos. Egy nap azonban gonosz erők kezdtek munkálkodni Aneliath földjén, és hogy a Földet megmentsék ettől a gonosztól, az átjárót bezárták, ám még előtte öt gyermeket küldtek át, akik aztán Salisburyben nevelkedtek. A gyermekek sárkányvérűek voltak, hatalmas mágusok elsőszülöttei, akikben csodás képességek bújtak meg, várva arra, hogy visszatérjenek otthonukba: Aneliath Birodalmába.

A történetből lassan elbeszélés lett, hozzátettek és elvettek belőle, mígnem napjainkra nem maradt belőle más, mint mese, amelyet gyermekeknek olvasnak elalvás előtt. Az öt gyermek létét azonban mégsem kérdőjelezik meg - vikingek voltak azok, mondják történészek, és vannak, akik el is fogadják eme magyarázatot. A vérvonaluk egészen a mai napig sem halt ki, mi több, a leszármazottak nagy része még mindig Salisburyben él, autószerelők, pincérnők, festők és kutatók, mesébe illő család-történettel és öt finoman megmunkált, titokzatos ékszerrel.

Mi történik, ha a Téli Napforduló és a Telihold egybeesik, és öt fiatal - öt leszármazott - hirtelen megmagyarázhatatlan módon a Stonehenge magasztos, tiszteletet parancsoló kövei lábánál találja magát? Mi történik, ha arra eszmélnek, másik földre kerültek, ahol még mindig vannak páncélos lovagok, szellemfarkasok és kalózok riogatják a népeket; egy olyan földre, melyet átitat a varázslat?

Abbie, Ron, Wayne, Jo és Mei, öt átlagos fiatal Salisbury kicsiny városkájából, akiknek szembe kell nézniük egy világgal, ahol minden, amit igaznak véltek, hamisnak bizonyul. Ez az ő történetük - a sárkányvérűek legendája.

 

Az oldal egyelőre még fejlesztés alatt áll, készülgetnek a modulok, de ha minden jól megy, egy héten belül fel is kerülhet a prológus, az első fejezet, és kezdődhet a kaland! :) Szeretettel várok mindenkit - ne habozzatok írni a chatbe, ha véleményetek van!